Elérkeztünk a hatodik, egyben befejező részhez, ami rövid összefoglalásként lezárja a sorozatot, melynek célja az volt, hogy feltárjuk, milyen erőforrások rejlenek a szexualitásunk tudatos megélésében.  

Ha visszaemlékeztek, azzal kezdtünk, hogy megvizsgáltuk, honnan erednek a szexuális késztetéseink: ezek velünk született adottságok, amik elsőként indulnak fejlődésnek a személyiségünkben. Mire felocsúdunk, már ott a kész csomag, aminek alapja már fogantatásunk pillanatában a miénk, s amit később szüleinktől és tágabb-szűkebb környezetünktől kapunk és magunkba integrálunk. Olyan egy kicsit, mint a Gazdálkodj Okosan társasjátékban az indulótőke… És elkezdjük a játékot. Ki kevésbé, ki jobban ismeri a szabályokat. Van, aki azt sem tudja, pontosan mi is van a kezdőcsomagban 

 Első lépésként, ismerjük meg alaposan a kezdőcsomagot. Legyünk kellően kíváncsiak, és ne ítélkezzünk felette. Fogadjuk el: most ezek vagyunk. Tudatosítsuk azonban, hogy a játék során a csomagot mi saját magunk alakítjuk. Miután alaposan megismertük az induló készleteinket, és a szabályokat is többé-kevésbé elsajátítottuk, kezdődhet a játék. A körök során játékostársakkal találkozunk. Ismerjük meg őket is. Figyeljük meg, ők hogy játszanak. Tartsuk tiszteletben a kezdőcsomagjukat és a szabályértelmezésüket, de úgy, hogy közben szem előtt tartjuk, számunkra a saját játékunk az elsődleges. Egy szempontból különleges ez a játék. A körök során szerzett tapasztalatok alapján vezethetünk be új szabályokat, törölhetünk idejét múltakat, és módosíthatunk is. Jelezzük játékostársunknak, ha valamivel nem vagyunk kibékülve, de gondoljunk arra, hogy ketten jobb játszani, mint egyedül Az is fontos, hogy a játék mindkét fél örömére szolgáljon. Erről eddig nem volt szó, de legyünk tudatában annak, hogy lehetőségünk van kiszállni a játékból akkor, ha már nem leljük benne örömünket, netán árt nekünk. A kiszállás vagy bent maradás mindig a mi választásunk, annak a felelőssége csak a miénk, pro és kontra. Mi döntünk, hogy tovább játsszuk-e a játékot, vagy új játékba kezdünk. Érezhetjük azt, hogy nyertünk és azt is, hogy vesztettünk. Ezekre az érzésekre figyelni kell, és tudatosítani, hogy a játék során milyen stratégiát követtünk és stratégiánk elemei hogyan befolyásolták magát a játékot. A későbbiekben hasznunkra lesz a kiértékelés, egyes elemek elhagyása és új elemek beemelése. Folyamatosan játszunk. Ha megértjük, hogy a játék elsődleges célja nem a nyerés, vagy a vesztés, hanem maga a játék, és nem hibáztatjuk magunkat a hibás stratégiai elemekért, sokkal örömtelibb lesz játszani. Képesek vagyunk bármelyik pillanatban változtatni, és a módosított stratégia vagy új játszótársakat hív meg a játékba, vagy játékostársunkban indítja el a változás igényét. Fontos, hogy mindig éberek legyünk arra, mi miként hatunk a játékra. 

 Bár a fenti analógia a szexuális fejlődést és a szexualitás tudatos gyakorlatát volt hivatott első sorban példázni, kiterjeszthetjük bármelyik életterületre. Ha ezt megtesszük, észrevehetjük, hogy szinte bármelyik kapcsolatunkra, élethelyzetünkre érvényes lehet. Ha a szexualitásunk az első, amiben megpróbálunk ezek szerint a szabályok szerint játszani, és mindenek előtt megismerjük a saját indulócsomagunkat, valamint folyamatosan figyelünk arra, hogy a csomagunk miképpen változik (gyarapodik vagy éppen csökken), előbb-utóbb az életünk bármelyik területén tudjuk majd alkalmazni ezt a kis térképet. Ha elérjük azt, hogy a saját szexualitásunkkal – ami a személyiségünk jelentős részét képezi, egyben az egyik legérzékenyebb területe – harmóniába kerüljünk és örömforrásként, akár erőforrásként tekintsünk rá, rájövünk arra, hogy az életünk bármelyik területén képesek vagyunk erre. Bármi lehet erőforrás, ami számunkra örömöt okoz, erőt, energiát növel bennünk. 

Kedves Olvasóm! Köszönöm a megtisztelő figyelmed, és őszintén remélem, soraim inspirációt, akár egy új nézőpontot és talán szélesebb perspektívát teremtettek számodra! 

Talán ez meglepő lehet elsőre, de a szexualitást használhatjuk úgy, mint önmagunk és a társunk mélyebb megismerésének egyik lehetséges eszközét. A szexuális gyönyör elérésének alapvető feltétele elsőként az, hogy megismerjük saját testünket, érzéseinket és vágyainkat. Előző bejegyzéseimben is hangsúlyt fektettem arra, hogy kiemeljem az önmagunkkal és a társunkkal szemben való teljes őszinteség kiemelkedő jelentőségét. Ehhez először le kell vetkőznünk saját ítéleteinket, és egy kicsit kívülről kell magunkra tekinteni a lehető legnagyobb elfogadással, megengedéssel. Számomra sem ismeretlen, hogy ez olykor nem könnyű. Ha nyitott szemmel, füllel és szívvel élünk, észrevesszük azokat az embereket és kapcsolatokat, akik/amik támogatnak minket ebben a folyamatban. Számomra nagyon sokat jelentett az alábbi történet, amit egy általam nagyra becsült ember és professzor mesélt el az egyik kiscsoportos előadásán: 

Egy napon egy hölgy hallgatóján észrevette, hogy nagyon nekikeseredett és látszólag elég súlyos problémával küzd. Mikor elbeszélgetett vele, kiderült, hogy a lány egy átdorbézolt bulis éjszakán teherbe esett. Úgy érezte, hogy összeomlott az egész élete, emiatt súlyosan vádakkal illette magát felelőtlenségéért, iszonyatos bűntudat és szégyen gyötörte. Ekkor a tanár úr feltette neki azt a kérdést, hogy mit tenne akkor, ha ez nem vele, hanem valamelyik barátnőjével történt volna. A lány azt felelte, hogy támogatná és vigasztalná. A tanár úr ezután azt kérdezte, hogy mit tenne akkor, ha bárki mással történt volna ez, elítélné? A lány rávágta, hogy dehogy! A tanár úr ekkor váratlanul reagált: mit képzel maga, hogy különbnek hiszi magát bárki másnál, ki maga, hogy másfajta bánásmódot érdemel, mint bárki más! Egoista! 

Bár első hallásra meghökkentő és vicces, vagy talán inkább ironikus a történet, de ott bújik benne az igazság. Próbáljunk magunkra úgy tekinteni, mint a barátunkra, akit szeretünk. Legyünk pont ugyanolyan elfogadóak, akkor is, ha önmagunk megismerése a cél. Felejtsük el az ítélkezést! Álljunk kellő nyitottsággal saját magunkhoz. 

Miután elindultunk önmagunk felfedezésének útján, és van egy „tapasztalati iránytűnk” arról, hogy ezt miként kell csinálni, ismerjük meg a társunkat is. Fontos, hogy ilyenkor maximálisan figyelembe vegyük azt, hogy épp mennyit hajlandó és képes átadni magából. Figyeljünk, érzékeljünk, legyünk éberek és tudatosak rá. Végül, de nem utolsó sorban legyünk hálásak, amiért megosztotta velünk azt, amit megismerhettünk. Jelezzük is számára, hogy ez milyen fontos nekünk. A szexuális együttlét alatti megismerés az intimitás magas szintjét követeli meg. Mindkét fél érdeke, hogy megnyíljon és őszintén jelezzen mindent a másik felé. Mivel különösen érzékeny területről van szó, az ember talán ösztönösen törekszik arra, hogy a jelzéseit olyan formában adja át, hogy az a társa számára érthető, befogadható, támogató és véletlenül se bántó legyen. Ez megnyitja a kaput az újabb lehetőségek felé.  

Ebben a helyzetben a feltétlen bizalom kialakítása érdekében nagyon fontos tényező a kölcsönösség. Biztosítsuk társunkat arról, hogy számunkra fontos az, hogy ő is megismerjen minket, és hajlandóak vagyunk átadni magunkat neki. Ha bármi aggályunk, rossz érzésünk van valami miatt, azt előre mondjuk el, és beszéljük meg, hogy ha valami történik, azt hogy fogjuk jelezni. Mindig legyen szenzorunk arra, hogy annyit adjunk és fogadjunk be, amennyi az adott pillanatban jól esik. Tartózkodjunk az elvárásoktól, és ne mérlegeljük azt, hogy sokat/keveset/eleget kaptunk/adtunk-e. Bármi történik, az úgy jó, ahogy van. Ezt erősítsük meg partnerünkben is. Törekedjünk a JELEN-létre. Ennek érdekében, mielőtt nekivágunk a felfedezésnek, végezhetünk meditációs és relaxáló gyakorlatokat, hogy az oda nem illő, a figyelmet elterelő érzéseket és gondolatokat „kint” hagyjuk. Segít egy mindkét fél számára befogadható – akár saját – összehangoló rituálé elvégzése, és a kellemes légkör megteremtése gyertyákkal, füstölővel, kellemes zenével, vagy bármi mással, ami hozzájárulás. Fontos, hogy kellő időt és energiát szánjunk erre az élményre. Ez Én és Mi élmény egyszerre, ami végtelen lehetőségeket rejt magában.  

A következő rész ehhez a témához szorosan kapcsolódik, a szexualitásnak az elfogadásban betöltött szerepét tárgyalja majd.  

Eddig arról beszéltem, hogy milyen hatással lehet önmagunkra saját szexualitásunk. Ideje kicsit ránézni arra is, hogy milyen jelentőséggel és lehetőségekkel bír párkapcsolatunkban.  

Nézzünk rá egy kicsit a szexualitás érzelmi és lelki hátterére. Talán sokan hallottunk már a „szeretetnyelvekről”. Részemről zseniálisnak tartom, ahogy Gary Chapman A szerelem pszichológiája c. könyvében ír erről a témáról. Vizsgálata szerint az ötödik szeretetnyelv a testi kontaktus. Mindenki számára fontos, hogy a másik tudtára adja érzéseit, és az is, hogy megismerje, párja hogyan érez iránta. A harmonikus kapcsolat egyik alappillére véleményem szerint az, hogy ismerjük a saját és a párunk „nyelvhasználatát”. Ideális esetben a két fél szeretetnyelve hasonló. Ha számunkra a szexualitás, mint testi kontaktus az érzések kifejezésének preferált módja, tudatosan használhatjuk kapcsolatunk mélyítésére. Ennek előszobája, egyben elengedhetetlen feltétele, hogy megbeszéljük társunkkal, ő miként vélekedik erről.  

Az érintésnek hatalma van. Jómagam masszőrként is tevékenykedem, így ezt személyes tapasztalatom is alátámasztja. Léteznek olyan tipikus masszázsfajták, amik elmélyítik az intimitást a párkapcsolatban, de bármilyen masszázs alkalmas lehet erre. Érintésünkkel párunk tudtára adjuk, hogy ott vagyunk, jelen vagyunk vele, figyelünk rá, szeretjük és biztonságot nyújtunk neki. Vannak továbbá olyan páros meditációs technikák és rövid rituálék, amelyek egy másfajta minőségű összekapcsolódást teremtenek. Ráhangolódunk egy olyan együttlétre, melynek során teljes mértékben egymásé leszünk, testestül-lelkestül. Ez csak úgy megy, ha szeretjük és tiszteljük egymást, megbízunk egymásban. Az ilyen együttlét (kevés szerencsés esettől eltekintve) nem megy magától. Gyakorolni kell. Minden egyes gyakorlással egyre közelebb kerülünk egymáshoz és önmagunkhoz. Amikor közelebb kerülünk egymáshoz, mélyül a szeretet, a bizalom, a biztonság. Ha erre energiát fordítunk, magával a gyakorlással teremtjük meg a feltételeket. Sokunk számára alapvető érték és feltétel a párkapcsolatban az őszinteség. Az ilyen együttlétek során mindenről lehull a lepel. Mivel a testünk önkéntelenül is reagál, nehéz kendő mögött tartani az igazi érzéseinket. Fontos, hogy úgy engedjük bele magunkat egy ilyen élménybe, hogy önmagunkkal és a társunkkal is őszinték vagyunk. Ha eljutunk oda, hogy a megélésekről, tapasztalatokról őszintén tudunk beszélni a párunkkal, megtapasztalhatjuk azt is, hogy közös életünk minden területén nyíltabban, egymás számára érthetőbben fogunk kommunikálni.  

Az előző részben a szexuális élményről, mint szorongás oldó lehetőségről volt szó. Fontos azonban kiemelni, hogy a szexualitás maga, a szorongás forrása is lehet. A mai teljesítményorientált világban elvárások tapadtak a szexualitáshoz is. Nagyon fontos, hogy ne támasszunk elvárásokat egy együttléttel és a partnerünkkel szemben. Ha azt érezzük, hogy feszültség jelent meg, nyíltan és ítélkezés nélkül kommunikáljunk, vagy érdeklődjünk. Legyünk elfogadóak, empatikusak és megengedőek. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy partnerünknek gondja van például a merevedéssel, a hüvelyi nedvesedéssel, vagy az orgazmussal. Szükség esetén használjunk olyan készítményeket, amik a fizikai tünetek enyhítésére szolgálnak, vagy a stimulációban segítenek. Súlyosabb esetekben célszerű szakorvoshoz fordulni, hogy a szervi rendellenességet megállapítsák, és szükség esetén fizikailag is kezelésre kerüljön, vagy adott esetben kizárják, aminek a ténye már magában megnyugtató. Ami ebben a helyzetben a legfontosabb, hogy kritika helyett megértéssel, empátiával és támogatással közelítsünk partnerünkhöz.  

A következő fejezetben a szexualitásról, mint a megismerés eszközéről lesz szó.